Tudsz nemet mondani?

Tudsz nemet mondani? Tanuld meg!

Életünk számos területén előfordulhat, hogy a sok feladat miatt úgy érezzük, egyéni igényeink, vágyaink és szükségleteink a fontossági lista aljára kerültek. Ez az állapot tartósan fenntartva viszont komoly problémákhoz vezethet, ezért is fontos, ha tudsz nemet mondani.

A Life.hu Skultéti-Szabó Katalin asszertív tréningeket is vezető klinikai szakpszichológus segítségével járt utána, hogyan mondhatsz nemet – és ezzel szakíthatsz magadra több időt – úgy, hogy saját érdekeidet is képviseled, viszont a főnököddel vagy családoddal kialakított jó kapcsolatod sem sérül.

Kevesen tudnak nemet mondani

Meginni egy kávét reggel, vagy este egy negyed órát lazulni a karosszékben megnyugtató zenét hallgatva, esetleg hétvégén pihentető kirándulásra indulni: sok dolgozó és családos nőnek ezek csupán vágyálmok lehetnek. A túlterheltség azonban előbb vagy utóbb visszaüt, így nőként, anyaként és munkaerőként is meg kell tanulnunk képviselni az érdekeinket. „A személyes problémák, kellemetlen élethelyzetek, amelyekkel nap mint nap szembetaláljuk magunkat gyakran abból erednek, hogy nem vagyunk képesek hatékonyan menedzselni érzéseinket, vágyainkat. Mindenki került már olyan kényelmetlen élethelyzetbe, amikor nem tudott nemet mondani számára kínos kérésre, félve attól, ha nem vállalja el az adott kihívást, hátrányba kerül a munkahelyén, illetve elveszíti barátai kegyét. Ha képtelenek vagyunk érzéseinket, gondolatainkat mások tudtára adni, ha mindig a főnök, kolléga, barát, vagy más igényeihez igazodunk, életünk minősége jelentősen romlik” – vallja a szakértő.

Előfordul, hogy a betegség figyelmeztet az énidő hiányára

A nemet mondás képességének hiánya ráadásul elkerülhetetlenül stresszhez vezet, ami egy idő után akár betegségeket és kezelhetetlen helyzeteket is okozhat. „A végén olyan szituációba sodródunk, amit nem akarunk megtenni. Önmagunkat okoljuk, amiért felületesen döntöttünk. Összecsapnak fejünk felett a hullámok, szorongunk, aggodalmaskodunk, és állandóan azon rágódunk: hogyan keveredjek ki ebből?. Kedvünket szegi annak felismerése, hogy rábólintottunk valamire, ami kényelmetlen, terhes, időrabló; miközben megtagadtunk vagy elvettünk valamit önmagunktól. Ennek eredményeképpen csökken az önbecsülésünk, nő a stressz, fogy a szabadidő. Végül, utolsó mentsvárként kitalálhatjuk, hogy fáj a hasunk, fejünk, mellkasunk, csak ne kelljen valamibe beleegyeznünk. Az ilyen kitalált betegségek pedig könnyen válhatnak valósággá!”

Meg kell tanulnunk változtatni…

Rengeteg nő amellett, hogy folyamatosan panaszkodik például a munkahelyi túlterheltség miatt, nem változtat egyetlen szokásán sem: ugyanúgy túlórákat vállal, teljesíti a főnök minden kérését félve az elbocsátástól. Ennek a viselkedésnek viszont jócskán megfizethetjük az árát. „Csökken az örömérzésünk, egyre kevesebb idő jut magunkra, fuldoklik, elsatnyul a pszichénk, egyenes út vezet a kiégéshez, depresszióhoz, szorongásos vagy pszichoszomatikus megbetegedésekhez. Ismert tény a kétfajta élethelyzet közötti továbbgyűrűző hatás: ha valakinek személyes problémái vannak, az befolyásolhatja a munkahelyi teljesítményét és fordítva, a munkahelyi gondok kedvezőtlen hatással lehetnek a magánéletére.”

…na de hogyan?

Időt nyerni magunkra nem is olyan egyszerű. Dolgozni be kell menni, a feladatok tornyosulnak, miközben az otthoni háztartást is vezetni kell valakinek, a családi programok alól sem húzhatod ki mindig magad. A kulcs nem a beletörődés, hanem a problémák felismerése, és a helyes kommunikáció. Sokan olyan régóta élnek a mókuskerékben, hogy első dolguk egyáltalán azt megfogalmazni, hogy pontosan mire is vágynának, ha végre lenne egy kis szabadidejük. „Az ön-közlések használata a határozott, asszertív viselkedés kulcsa. Mikor az ember felelősséget vállal az érzéseiért, a véleményéért, a tetteiért és nem személyeskedik, nem hibáztat másokat. Tehát ahelyett, hogy azt mondaná, ‘Dühít a viselkedésed!’, kifejezi az érzései végeredményét: ‘Dühös vagyok.’. Ezzel a kifejezésformával nem provokálja a vele szembekerülőt, hanem tájékoztatja arról, ami benne zajlik. Lehetőséget ad a másik fél számára, hogy elkerülje a konfrontációt és közösen, konstruktív megoldást találjanak. De van erre egy másik példa is: nem azt mondom, hogy ‘Nincs igazad!’, helyette inkább a ‘Nem értek egyet ezzel’. kifejezést használom. Lényegét tekintve nincs különbség a kettő között, azonban míg az első kifejezés agressziót is közvetít, addig a másik egy objektív, minden konfrontációt nélkülöző megoldás.”

Érdemes változni – magunkért!

Mivel ezek a mondatok, és a helyes önkifejezés a legtöbbünknek nem megy ösztönösen, meg kell tanulnunk, ahogy azt is, hogy ne bújjunk el a szokásos klisék mögé, melyek azt a célt szolgálják, hogy a véleményünket ne kelljen szemtől szembe felvállalni. A megfelelő asszertív viselkedés elsajátítására viszont saját magunk miatt mindenképpen megéri időt és energiát fordítani. „Természetesen nem könnyű megszabadulni rögzült viselkedésmintáktól, beszédfordulatoktól. Mégis, ha valaki egy pengeélen táncoló szituációban a helyes kifejezésekkel él, akkor jó eséllyel leszerelheti a másik felet és közösen háríthatják el a problémát. A közös siker pedig viszonyuk normalizálásához vezet és közelebb is kerülnek egymáshoz, ami mindig előre viszi az emberi kapcsolatokat. Az önérvényesítés fogalma és gyakorlata nem létezik önmagunk felmutatása nélkül. Az asszertív magatartás tanulása magában foglalja a személyes változást az önérvényesítés irányába. A módszer segítségével több önideje lehet az egyénnek, súrlódásmentesebb, kiegyensúlyozottabb életet élhet. Elérése, tökéletesítése hosszú folyamat; idő kell, hogy kiteljesedjen és eredményt hozzon. Kudarcok és sikerek válthatják egymást, mégis megéri!” Tudsz nemet mondani?

Fessler Emma