Társas magány
A fizikai közelség nem garancia arra, hogy ne érezzük magunkat magányosnak. Egyedül maradhatnak érzéseikkel a nők és férfiak egy párkapcsolatban? Mit tehetünk egy ilyen helyzetben? Mi segíthet, ha elkopik a párkapcsolat? Mi az a társas magány? Ebben a cikkben Skultéti-Szabó Katalin klinikai szakpszichológus nyilatkozatát olvashatják a társas magány kapcsán.
A magány összetettebb emberi érzés, mint elsőre gondolnánk. Nem azonos a puszta fizikai egyedülléttel. A magány nem azt jelenti, hogy egyedül vagyunk, hanem azt, hogy egyedül érezzük magunkat. Az ember társas lény. Kötődni, kapcsolódni szeretünk másokhoz, ami éppúgy létszükséglet, mint a táplálkozás vagy a lélegzetvétel. Léteznek olyan érzelmi szükségleteink, amelyeket ha nem tudunk kielégíteni, magányosnak, elhagyatottnak érezzük magunkat. Ilyen például a törődés, gondoskodás, a figyelem, az eszmecsere. Mindez az érzelmi életünk eleme, ahogy a kielégítő szexuális élet is – fogalmaz Skultéti-Szabó Katalin klinikai szakpszichológus.
Egy párkapcsolatban is megélhetnek magányt a pár tagjai, amennyiben a kapcsolat nem működik megfelelően. Ha nem tudják benne kielégíteni az alapvető érzelmi szükségleteiket. Évek, évtizedek alatt elkopnak, háttérbe szorulnak az alapvető, kezdetben még hangsúlyos párkapcsolati formák, működések. Az élet változásaival elmosódhatnak a családi szerepek, történhetnek tragédiák, csalódások, melyek erodálják a felek egymás iránti tiszteletét. Az ezek mögött kialakuló űrt hosszú távon a szülői szerep szinte teljes mértékben kitöltheti, feledtetve a problémákat. A szülők idővel kizárólag a gyerekhez kapcsolódva határozzák meg a saját státuszukat, miközben az egymás felé irányuló szerepek rég elsorvadtak. Minden energiájukat a gyermek körüli gondoskodásra fordítják, lényegében a gyerek tartja össze a házasságot.
Magasan képzett, felkészült budapesti pszichológusok, naprakész tudással, több éves tapasztalattal várják, hogy segítsenek javítani az életminőséged.