A pszichoanalízis (görög eredetű) a pszichológiában mélylélektani vizsgálatot jelent. A „psziché” lélek kifejezés és az „analízis, analizálás” elemzés, kielemzés kombinációja. A pszichés kezelések kezdő (első lépése) módszere, mely a lelki zavarokat az ún. „tudatalatti okok” feltárását igyekszik végrehajtani. Egyes esetekben ez már önmagában is gyógyító hatású lehet, mivel a páciens rájön problémája kiváltó okára és képessé válik kontrollálni. Amennyiben pszichoanalízisre Budapesten van szüksége, keressen az ön kerületéhez közel megfelelő szakembert és kérjen időpontot!
A pszichoanalitikus hozzáállás egy módszer, mely arra épül, hogy az emberben bizonyos problémák elfojtás révén tudattalan állapotba kerülnek és lelki zavarokat okoznak. Az alany nem emlékszik pontosan a kiváltó okra, csak automatikus reakcióval reagál a hasonló helyzetekre. Ezek a tudattalan, reflexív reakciók hatnak a személy viselkedésére és időnként megmagyarázhatatlanul furcsa formában törnek felszínre. Egyes tudatalatti emlékek, gondolatok elsősorban agresszív illetve szexuális tartalmúak, melyek problematikussá, neurózis forrásává válhatnak. Ezek a neurotikus elváltozások kezelhetők az emlékek tudatosításával, azaz felszínre hozásával.
A módszer Sigmund Freudtól ered, ő nevezte el pszichoanalízisnek. Eleinte hipnózissal dolgozott, de mivel nem minden ember hipnotizálható, hamar rájött, más irányba kell tapogatóznia. Megszületett a felfedezés, az elfojtások bekerülnek a tudatalattiba, melyek szabad asszociáció segítségével is felszínre hozhatók. Különös jelentőséget tulajdonított az álmoknak, és az önkéntelen elszólásoknak (freudi elszólás).
Több eltérő terápiás eljárás is kifejlődött a pszichoanalízis elmélete segítségével. Mások technikájukban, a probléma feltárásának időszükségletében és végcéljukban.
A standard pszichoanalízis a freudi pszichoanalitikus alapszabály alapján folytatott terápiás eljárás. Fekvő helyzetben történik, szabad asszociációk, egyenletesen lebegő figyelem hatására. Verbális módszer, legfontosabb eszköze a feltáró értelmezés. A terápiában résztvevő személy áttételi – viszontáttételi reakcióiból származik a legtöbb információ.
A terápeóta a személyiségben lezajló – leginkább tudattalan – dinamikusan csapongó hatások átstrukturálását végzi. Eredménye a tünetek enyhülése és a személyiség összetett egységének kialakulása, visszarendeződése is. A folyamat része, hogy a személyiség kóros, konfliktusos területei a terápia alatt – a páciens viselkedésével és viszonyulásával kapcsolatban – szélesebb spektrumban előkerülnek, érthetővé és formálhatóvá válnak. Legtöbb esetben ambulánsan kezelhető.
Ez a módszer az emberi magatartás tudattalanul formáló tényezőinek felderítésére és megértésére épül. Célja az adott személy viselkedésének, magatartásának megváltoztatása ezen a csatornán keresztül, közös munka révén. Pontos verbalizálást és önmegfigyelést igényel a pácienstől, valamint megfelelő képzettséget, szaktudást, empátiát, az áttételi–viszontáttételi reakció visszafejtésének képességét a szakembertől.
A pszichoanalitikus terápiák folytatólagos egységet alkotnak. Egyik felén az általános (lege artis) pszichoanalízis, az ellentétes oldalon a pszichoanalitikus szemléletű életvezetési támogatás, pszichológiai konzultáció és tanácsadás foglal helyet. A spektrum elég széles, így a módszerek erősen eltérhetnek egymástól, azonban minden esetben lényeges a páciens és a terapeuta között kialakult jelen idejű kapcsolat. Ezen múlik a pszichoanalízis, és a pszichoanalitikusan orientált pszichoterápia eredményessége.
A standard pszichoanalízis négy technikai jellemzője:
A pszichoanalitikus beavatkozás leginkább az értelmezésre támaszkodik (tudattalan összefüggések megfogalmazása a beteg által közöltek és az analízis alapján).
Ezek az eszközök, de alkalmazásuk módja különbözik az általános (standard) pszichoanalízistől. A pszichoanalitikus terápiák fontos kelléke a kontrollált lenyugvásos állapot, amely az analizációs helyzetben jön létre. Ennek elengedhetetlen eleme a relaxáció, a szenzoros eltompulás és az analitikus semleges hozzáállása. Az eltompult lenyugvás a páciens önmagára irányuló figyelmét fokozza. Láthatóvá teszi a tipikus és rá jellemző elhárító mechanizmusokat, a hárított indulatait és egyéb pszichés reakciókat.
Az analitikus és a páciens együttműködését a pszichoanalízis indítja be az alapvető szabályoknak megfelelően. A páciens vállalja, hogy szabadon hagyja áramlani érzéseit, gondolatait, nem kontrollálja azokat. Terápiás helyzetben kizárólag verbális keretek között marad, impulzusait nem teheti át cselekvési formába. A keretek révén elindulhat a szabad asszociáció, amely egyre jobban kiteljesedik az analízis előrehaladtával. A szabad asszociációkat alakító tényezők a következők: 1. a gyógyulás vágya, 2. az irritáló konfliktusok felkavarodása, 3. az analitikussal szembeni agresszió és 4. az analitikus megnyerésére irányuló törekvések.
A páciens szabad asszociációit az analitikus egyenletesen lebegő figyelemmel kíséri. Detektálja magában a páciens által közvetített érzéseket, hullámokat. Azonosítja ezeket a reakciókat, másrészt elemzi az önmagában keletkező érzéseket, gondolatokat, fantáziákat. Elkülöníti a saját és az áttételi érzelmeket. Ez a megértési folyamat rendkívül komoly gyakorlatot és tapasztalatot igényel, amiben a kreativitás, kombinációs készség is szerepet kap. A lefordítást szembesítés követi. A felismerés átalakítja a beteg önreflexióját, segítve önismeretét, továbbá lehetőséget kap a módszer elsajátítására és folyamatos használatára, lelki fejlődésének érdekében.
A kezelés folyamán az absztinencia továbbra is elengedhetetlen. A páciensnek át kell élni a megvonás következtében előálló feszültséget, tapasztalnia kell, hogy mit él át a hiányában, egyáltalán átélhető-e a mellőzés. Mivel átélhető, ezért ismét jótékonyan befolyásolja a kliens sikerélményét. Az absztinenciára jellemző a frusztráció és a kielégülés élmény. Amennyiben a páciens felrúgja az absztinencia-szabályát úgy jelentősen beszűkülnek a gyógyulás lehetőségei, lezárja az utat a tudattalan megértése irányában. A pszichoanalízis időigényes folyamat, amelyet lehetetlen esetismertetésekkel vagy esetrészetek leírásával jellemezni. A folyamat alatt a terápiás szövetség, az áttétel, a viszontáttétel, az ellenállás és az átdolgozás folyamatai működnek.
Pszichiátriai vagy pszichológusi diplomával és pszichoterápiás szakvizsgával rendelkező szakember, aki pszichoanalitikus módszerspecifikus képesítést szerzett. Intenzív, sok energiát és időt igényel, így nem alkalmas tömegellátásra.
A pszichoanalízis egy feltáró módszer, amely a személyiség átdolgozásán keresztül éri el a személyiség változását a tünetek javulásával együtt. Dinamikus szemléletre épít, nem időhatáros egyéni terápia. Néhány paraméterében, például fekvő vagy/és ülő helyzet, részleges szabad asszociáció, ülésgyakoriság, eltér az általános analízistől, a beteg terápiás terhelhetőségének függvényében. Kórházi és ambuláns keretek között egyaránt alkalmazható.
A húszas, harmincas években (Ferenczi Sándor, Otto Rank, Franz Alexander pszichológusok) továbbfejlesztették a módszert. Főleg a terápiás kapcsolat biztonságát erősítve a korai lelki traumák feldolgozásával segítettek oldani a személyiség regenerálódását. Stabilabb, terhelhetőbb, emberi kapcsolatokban jobban működő és örömre fogékonyabb személyiség jött létre.
A tudat alattiban meghúzódó konfliktus generáló lelki tényezők felszínre hozásával lehetővé teszi a feldolgozást, ami új, stabil egyensúlyi állapotot teremt az egyén számára. Ezáltal nemcsak a tünetei nem térnek vissza, de képessé válik önálló, konstruktív életvezetésre. Ezt úgy éri el, hogy a szabad asszociációt a tudattalan folyamatok felszínre használja. Értelmezi az egyén álmait és rá vonatkoztatja – ezeket a tudatból kiszorított élményekként kezeli. Közben az áttételi és viszontáttételi reakciók visszafejtése, értelmezése, a görcsös ellenállásokat oldja. Az emlékezetből kiszorított traumatikus élmények feldolgozásával a személyiség képes korábbi sérüléseit korrigálni, sőt, ezzel együtt új irányokba is nyit, fejlődik. Egyéni terápia alatt verbális módszert alkalmazva, heti 1- 2 ülésben tartható, addig, amíg a folyamat közös megállapodással le nem zárul.
Ez a terápiás technika a módszer pszichodinamikai fókuszára koncentrál. A pszichoanalízis alapjára és módszertanára támaszkodik, amelyben az ülések számát előre meghatározzák. Mint neve is mutatja, nem annyira alapos, és mélyen átalakító hatású, célja a személyiség részleges megváltoztatása, és a tünetek minél alaposabb orvoslása. Azért hozták létre, hogy a pszichoanalízis elméleti és terápiás gyakorlatát széles körben, jól megragadható problémák mentén, körülírható tünetek kezelésére alkalmazhatóvá tegyék. Kórházi és ambuláns keretek között egyaránt alkalmazható, a rendelőben ülő testhelyzetben zajlik.
Pszichoanalitikus technikákat alkalmaz, természetesen a szabad asszociációt, az áttételi-viszontáttételi reakciók elemzését a terápiás kapcsolat dinamikus rendszeréből. A rövidtávú eredményesség érdekében a tünetért felelős lélektani konfliktust állítja középpontba. Az ellenállások átdolgozására is koncentrál, és figyelmet szentel az időhatár miatt létrejövő leválási szorongás feldolgozásának.
Párkapcsolati problémák, családi gondok, megoldására csak közvetve alkalmazható, mivel ez egyéni terápia. Gyermek esetében nem alkalmazható, felnőtt módszer.
Pszichiáter szakorvosi vagy klinikai szakpszichológusi végzettséggel és külön pszichoterápiás szakképesítéssel rendelkező pszichoanalitikus pszichoterapeuta, pszichoanalitikusan orientált pszichoterapeuta végezheti.