Pánikbetegségnek nevezzük, amikor valaki látszólag minden ok nélkül esik kétségbe, szinte megbénul ennek hatására. Ezt az állapotot fóbiának nevezzük, a belső, bizonyos hatásokra feltörő rohamot pedig pánikbetegségnek.
A pánikbetegség kiszámíthatatlan, akármikor rátörhet az abban szenvedőre. Egyre jobban rombolja annak állapotát, elbizonytalanítja, összezavarja, mivel egy olyan lelki katasztrófa alakul ki, amely önmagát generálja. A folyamat egyre inkább nehezíti a beteg életét.
A pánikbetegséget csak klinikai pszichológus szorongás oldásával vagy pszichiáter gyógyszerezéssel képes orvosolni.
Az első pánikroham többnyire spontán jelentkezik, váratlanul éri a beteget. Látszólag nincs közvetlen kiváltó oka, de sűrűn előfordul, hogy valamilyen szempontból nehéz, kritikus élethelyzetben éri a beteget (pl. haláleset, válás, munkahelyi nehézségek, betegség). A pánikbetegség a húszas és a harmincas életév idején kezdődik, háromszor olyan gyakori nők között, mint férfiaknál.
A roham alatt a tünetek percek alatt elérik intenzitásuk maximumát, maga a roham általában 10-20 percig tart. Roham során több is hirtelen jelentkezik az alábbi tünetek közül, intenzitásuk gyorsan fokozódik: hideg vagy meleg hullám, izzadás, remegés, heves szívdobogás, légszomj, ájulás, mellkasi nyomás, szédülés, hányinger, zsibbadás, érzéketlenség, a megőrüléstől, ájulástól, kontroll elvesztésétől vagy infarktustól való rettegő félelem.
A beteg környezetében lévők a heves tünetek miatt általában mentőket, ügyeletes orvost hívnak. Ez különösen a betegség kezdetére jellemző, amikor még senki nincs tisztában a körülményekkel. A mentők vagy az ügyeletes orvos érkezésekor a roham általában le is zajlik, mivel a beteget megnyugtatja a segítség érkezésének híre. A betegek fáradtnak, kimerültnek érzik magukat közvetlenül a roham elmúltával. Ez után többnyire sokféle kivizsgáláson esnek át. Általában kardiológiai, neurológiai, pulmonológiai negatív lelet után merül fel a pánikzavar lehetősége, ekkor kerülnek pszichiáterhez.
Ha a rohamok ismétlődően jelentkeznek, az újabb rohamoktól való félelem is kialakul, pánikbetegségről beszélünk. A betegek számára rettegést okoz a roham alatt tapasztalt kontrollvesztés és halálfélelem, ezért óhatatlanul kialakul a pánik rohamtól való félelem. Ez a betegség gyakran agorafóbiával társul, időnként önmagában is előfordul. A pánikzavar eredményesen kezelhető pszichoterápiás módszerekkel. Számos vizsgálat támasztja alá, hogy leghatékonyabb a kognitív viselkedés terápia.