Őrült rajongás

Aki a 90-es években nőtt fel, minden bizonnyal – zenei ízléstől függetlenül – emlékszik arra, hogy a magyar popsztárok koncertjeit legalább olyan őrület kísérte, mint anno a legnagyobb világsztárokét. A lányok őrjöngtek, sírtak, a zenészeket pedig biztonsági őröknek kellett kimenekíteniük a fellépés helyszínéről. A Shygys együttes a mai napig aktív, azonban a megalakulásuk utáni években elképesztő tiniőrület vette őket körül. Csordás Leventével, a Shygys oszlopos tagjával és Skultéti-Szabó Katalin pszichológussal beszélgetünk a rajongás őrületéről.

A Shygys ahogy berobbant a köztudatba, máris az egyik legsikeresebb csapat lett.

Nálunk nagyon gyorsan robbant be a siker ezzel együtt az óriási rajongás is. Szinte egyik hétről a másikra. Elképesztő volt, olyan, mint amit a filmekben látsz, igazi siker. A tinédzser rajongóknak akkoriban nem volt jobb dolga, mint a rajongott előadókkal foglalkozni nap, mint nap és ugye ez egy idő után terhes tud lenni, például, amikor a lakásod előtt reggelente 8-10 ember ácsingózik és várja, hogy mikor mész ki onnan. Vagy: nem tudsz az autódhoz férni, titokban kell leparkolni, nem a találkozóhelyeken, mert tudják hol állsz meg. Ezeket a találkozóhelyeket is mindig változtatni kellett, mert ott álltak tömegével. Nem volt semmi rosszindulat bennünk, de annyira nyomasztó, olykor erőszakos tud lenni ez a dolog, hogy egy idő után már egy kicsit terhessé válik, főleg, amikor a magánszférádban szembesülsz ezekkel a dolgokkal. Az egy dolog, hogy a fellépésen egy órát autogramot osztasz, ez jó dolog, meg persze része ennek a tevékenységnek, de a magánszférát mindenki szeretné egy kicsit megtartani.

Persze, egy előadó tisztában van azzal, hogy mivel jár a munkája, és hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy „de hát pontosan tudta, hogy mire számíthat”, mégis valahogy neki is meg kell birkóznia a feladattal.

 Azt mondják, hogy a közszereplő az vállalja ezeket a dolgokat, de mindenki másképp kezeli. Mi szerintem egész jól csináltuk, ezresével szórólapokat írogattunk alá, úgyhogy a művésznevemet már egész jól tudtam leírni pillanatok alatt. Viszont borzasztóan hisztérikussá vált egy idő után ez az egész.

Volt olyan sztori egyszer Kecskeméten, hogy a rajongók bántalmazták a biztonsági őröket és jól meg is agyabugyálták őket. Gondolj bele, amikor összegyűlik pár száz leányka és az a sok biztonsági ember nem tűnik elég hatásosnak! Értelemszerűen nem akarták a biztonságiak bántani a lányokat, de kituszkolni se tudták, mindenhonnan jöttek rájuk a pofonok. Ilyenkor nem segít rajtad, hogy képzett és gyors vagy, innen is jön a pofon, onnan is, mindenhonnan. Úgyhogy szegény biztonsági őrök ott nagyon elvéreztek. De minket szerencsére nem bántottak, úgyhogy megúsztuk épp bőrrel az atrocitást. Ezekből a sztorikból Dunát lehetne rekeszteni, volt olyan is, hogy majdnem felborították a mikrobuszt a rajongók, mert nem töltöttünk az adott helyen elég időt. Ráadásul nagyon vigyázni kellett az egyensúlyra, hogy hogyan viselkedj a rajongókkal. Egy pillanat alatt az ellenségeddé is tudtak válni, ha nem jól kezelted őket. Ilyenkor jött az óriási megsértődés, de azért gátat kellett szabni a dolognak valahol. A tinédzsereknek évről-évre változik az ízlésük. Pillanatok alatt le tud kerülni a posztered a falról, ha jön egy másik. Nagyon gyorsan el tudod veszíteni az eredményeidet. A tinédzsereknek játszó formációkból nagyon kevés, aki tovább tudja vinni. Mára a rajongás teljesen átalakult. Az akkori rajongók, akik akkor vérre mentek volna bármiért, felnőtt emberek lettek. Szívesen nosztalgiáznak, jönnek oda, de már nem akarnak széttépni. – mondja nevetve.

Skultéti-Szabó Katalin pszichológus így vélekedik a rajongásról

A rajongás normális serdülőkori sajátosság, fontos része a végleges személyiség kialakulásának. Elindul az útkeresés. Ki vagyok én? Mi a dolgom az életben? Ilyenkor a tini kiválaszt egy ismert személyt, akit

figyelemmel kísér és igyekszik minél jobban megismerni az életét, szokásait, illetve a közelébe kerülni. Ez a lelkesedés akár a hangulatára, viselkedésére is jótékony hatással lehet, így megismerhet új barátokat, motiválódhat a sport felé stb. Evolúciós szempontból alapvető emberi természetünk része, hogy respektáljuk, csodáljuk azokat, akik a társadalom sikeres tagjaivá váltak, mivel követendő mintaként szolgálnak számunkra. Aztán ez a rajongás átalakul, mérséklődik, kialakulnak a felnőttkori

preferenciák, ízlések, amelyek mentén könnyedén kiélhetjük a lelkesedésünket. A kilencvenes években valahogy máshogy rajongtunk. A rajongás igazodott, alkalmazkodott az új technikai kihívásokhoz. Ma már az influenszerek, virtuális figurák is lehetnek a rajongás tárgyai. A jelenlegi harmincas, negyvenes korosztály sihederként a hollywoodi csillagokért őrült meg, viszont a mai fiatalok szemében a sztárok az internetes előadók. Mint látható a divat, a technológia és a korszellem is beleszól az ifjúkori imádatba, ezért a rajongást minden korosztály eltérően alakítja ki magának, a kor körülményeire és saját igényeire szabva. Az idősebbek csupán hüledezve figyelik, „mi lett a mai fiatalokból”, akik már azt sem tudják ki az az Elvis vagy John Lennon, akiért ők még a bugyijukat is képesek voltak letépni.

Címkék: , , , , , , ,
×