Mamahotel

A mamahotel komfortos fogságában

Nemzetközi jelenséggé nőtte ki magát, hogy a pályakezdő fiatalok még 25 éves koruk után sem hagyják el a szülői házat. Magyarországon is évről évre nő azok száma, akik felnőttként sem költöznek el szüleiktől. Felmérések szerint itthon a huszonévesek kétharmada nem repül ki időben a családi fészekből, pedig az önálló életkezdés, ezzel együtt a munkába állás, s a gyermekvállalás kitolódása veszélyes gazdasági, társadalmi problémákhoz vezethet. A pszichológusok egyetértenek abban, hogy egy idő után a szülőknek igenis noszogatniuk kellene a mamahotelben ragadt csemetéiket ahelyett, hogy a végtelenségig kiszolgálják őket.

Folyamatosan nő azoknak a fiataloknak a száma Magyarországon, akik még felnőttként is egy háztartásban élnek szüleikkel. A Tárki 2014-es Társadalmi Riportja szerint itthon a 18 és 34 év közötti korosztály kétharmada nem tud, vagy nem akar elköltözni családjától. A magyar fiatalok egyébként nemzetközi összehasonlításban eddig is későn hagyták el a családi fészket, de az elmúlt években tovább emelkedett a mamahotel népszerűsége: 2008 és 2012 között 56-ról 66 százalékra nőtt az otthon élő 18–34 évesek aránya. Az önállósodás kitolódása az elemzők szerint többek között a meghosszabbodott iskoláztatásra, a fiatalokat sújtó magas munkanélküliségre, a családalapítás későbbre halasztására vezethető vissza.

Hasonló arányokat mutat a K&H pályakezdők jóléti indexét vizsgáló felmérése is, amely azt mutatta ki, hogy a 19–29 éves városi fiatalok közel kétharmada még a szüleivel él. Érdekesség, hogy a szülőknél maradók közül csak minden ötödik fiatalnak fontos, hogy önálló háztartásba költözzön. Az Eurostat adatai szerint a magyarok átlagosan 28,7 éves korukban hagyják el szülői házat. Nem hazai sajátosságról van egyébként szó, Európában egyre veszélyesebb mértéket ölt az otthonülők aránya. Az Európai Gazdasági és Együttműködési Szervezet (OECD) adatai szerint például Spanyolországban már csaknem kétmillióan vannak azok a 15–29 évesek, akik otthon laknak, de már nem tanulnak és nem is dolgoznak. Bár Nyugat-Európában jellemzően hamarabb kirepülnek a gyerekek, mint a keleti és déli térségekben, Angliában is csaknem egymillióra becsülik a szüleik nyakán lógó, nem dolgozó huszonévesek számát.

„Pán Péter-generáció”

A jelenséget a szakirodalom több névvel is illeti, a leválni képtelen „Pán Péter-generáció”, vagy a „mamahotel” lakóinak fogalma jól ismert. Többnyire azokat sorolják ide, akik munkaképesek, aktív korúak, kényszerből vagy kényelemből mégis a szüleik támogatásából élnek, nem vezetnek saját háztartást, tulajdonképpen felnőttként gyerekstátusban élnek. A dolog hátterében egyrészt nyilvánvaló gazdasági okok állnak. A fiatalok ma jóval később kerülnek ki az iskolarendszerből, mint elődeik, így értelemszerűen később lesz munkájuk és saját keresetük, ami biztosítaná az egzisztenciájukat. Főleg, hogy ma akkor is nehéz huszonévesen saját lakást venni vagy albérletet fizetni, ha a fiatalnak biztos állása van. A pénzügyi okok mellett ugyanakkor más is áll a háttérben: szakértők szerint a mostani húszas generáció tipikus jellemzője, hogy nem akarja elkövetni szülei hibáit, megfontoltabb, alaposabb döntéseket akar hozni a munka, a párválasztás, a lakóhely megválasztása és az élet minden más területén. Mindez pedig a döntések halogatásához vezet. Sokszor éppen a szülő nem hagyja leválni a gyermekét, és a végtelenségig kiszolgálja, marasztalja őt. Skultéti-Szabó Katalin klinikai szakpszichológus azt mondja, a szülő igenis felelős a sokszor már-már abnormális ragaszkodás kialakulásában.

– Pácienseim között sok olyan húszas, harmincas fiatal van, akinek esze ágában sincs eljönni otthonról, de olyanról is tudok, aki még 39 évesen sem vágyik az önállóságra. Az otthon maradók jó része persze nyilván kényszerből, mintsem kényelemből él így, de a leválás elmaradása bizony komoly negatív hatásokat gyakorolhat az illető későbbi életére. Aki a gyerekszerepbe beleragad, és nem alakít ki önálló felnőtt identitást, annak sérülnek az egyéb szerepei, és később egyre kevésbé lesz képes a stabil elköteleződésre, alkalmazkodásra, problémái lehetnek a partnerkapcsolatában is. Sőt, aki túlságosan hozzászokik, hogy otthon mindent megkap, főznek, mosnak rá, gondoskodnak róla, annak sokszor már nincs is affinitása, hogy felnőjön – fogalmazott a szakértő, aki szerint a család hozzáállásán óriási a hangsúly. A szakember meglátása szerint a szülő felelőssége, hogy pályaválasztáskor ott álljon a 18 éves gyereke mellett, és tanácsokat adjon neki, hogy merre induljon.

– Hiába is akarjuk támogatni a gyerek álmainak megvalósulását, muszáj terelnünk is őt, hogy lehetőleg olyan szakmát válasszon, ami piacképes. Gyakran találkozom friss diplomásokkal, akiknek fogalmuk sincs, mihez kezdjenek magukkal, nincs jövőképük. Ilyenkor fontos, hogy támaszt nyújtson a szülő, de semmiképp sem úgy, hogy mindent a gyerek alá tol. Segíteni kell a fiatalt, de értsük meg, hogy nem tudjuk minden veszélytől megóvni, és nem is kell. Igenis tudomására kell hozni, hogy a felnőtt léttel milyen felelősségek, feladatok járnak, különben nem lesz sikeres – mondta Skultéti-Szabó Katalin, s hozzáfűzte: szerinte a mamahotelben ragadás a férfiakra jellemzőbb. A szülők szerepének fontosságát hangsúlyozta Vajda Zsuzsanna pszichológus, egyetemi tanár is, aki azt mondta lapunknak: ő maga kifejezetten tanácsolni szokta a szülőknek, hogy forszírozzák a gyerek mielőbbi elköltözését, önállósodását. – Ha a fiatal nem áll rá, nem szokja meg, hogy saját döntéseket hozzon, hogy alkalmazkodjon egy új, megváltozott helyzethez, akkor ellustul, elkényelmesedik e képessége, és később egyre nehezebb lesz neki.

A „mamahotel” kifejezés is hordoz egyfajta előítéletet

Fontosnak tartom azonban kihangsúlyozni, hogy óriási hiba ezt a társadalmi jelenséget pusztán a „mai fiatalok lustaságának” betudni. Maga a „mamahotel” kifejezés is hordoz egyfajta előítéletet, pedig az otthon lakás kitolódása és az ezzel járó pszichológiai jelenségek már mind-mind következmények – mutat rá Vajda Zsuzsanna, aki szerint kimondottan jellemző a pályakezdőkre a maximalizmus. Tény, hogy ma sokkal nehezebb egzisztenciát teremteni, mint néhány évtizeddel ezelőtt, vélekedett a szakember, a fiatalok pedig, miután rájönnek, hogy csak életszínvonal-romlás árán tudják biztosítani az önállóságukat, inkább nem lépnek, mert a legjobbat akarják. – A középosztályra különösen jellemző, hogy a megszokottnál nem akarja lejjebb adni. Van egyfajta elvárás a munka, a lakókörnyezet, az anyagi helyzet milyenségét illetően, s ha nem tűnik elég színvonalasnak a kínálkozó lehetőség, akkor a fiatal inkább kivár. A párválasztás és a gyermekvállalás már-már végtelenbe való kitolása is ebből következik, ami hosszú távon súlyos társadalmi hatásokkal jár majd. De ne feledkezzünk el a szülő-gyerek kapcsolatról sem, amelyben a felnőttkori együttélés sok feszültséget okoz – állapította meg a pszichológus.

Csókás Adrienn

Címkék: , , , , , , , ,