Gyógypedagógiai pszichológia

Budapesti pszichológus Gyógypedagógiai pszichológia

A gyógypedagógia pszichológia fogalma, tárgya, részterületei

A gyógypedagógia pszichológia két tudományhoz tartozik egyszerre a gyógypedagógiához és a pszichológiához. Felfogható úgy is, a gyógypedagógiai pszichológia része csak a gyógypedagógiának, ahogy például a gyógypedagógia története is az. De lehet a pszichológia egy ága, hasonlóan például  a munkapszichológiához vagy sportpszichológiához.

Szoros kapcsolatban van mindkettővel, munkaterületét a gyógypedagógia adja, eljárásait, módszereit a pszichológia. Mindkét irányban jól elkülöníthető, nem olvad egyikbe sem, mindkettővel csupán határos, de mégis önálló.

A gyógypedagógiai pszichológia fogalmának meghatározását nehezíti, hogy maga a gyógypedagógia fogalma sem alakult ki még egységesen. Egyes iskolák szerint a gyógyító nevelés önmagában nem gyógyít, csupán korrigál, helyesbít.

Pszichológiai szempontból különböző nyelvterületeken a„fogyatékos”, „kivételes”, „abnormális” vagy a “speciális pszichológia”, a “medikoszociális pszichopedagógia” kifejezéseket használják.

Legjobb talán a hazánkban alkalmazott, több szempontból vitatott gyógypedagógiai pszichológia kifejezés, mivel megfelelőbbet még nem talált a hazai és a külföldi szakirodalom.

A gyógypedagógia tudomány létjogosultsága ma már vitathatatlannak tekinthető, elméleti és gyakorlati értelemben is. Sajátos tárgya, módszerei, speciális funkciója van. Gyógyító pedagógiának nevezünk minden olyan pszichopedagógiai tevékenységet, amely a fizikai vagy pszichikai rendellenességben szenvedő gyermek állapotának javítása érdekében történik.

A gyógypedagógia olyan egyének nevelésével foglalkozik, akiknek lelki és szellemi fejlődését individuális tényezők zavarják vagy korlátozzák. A nevelést és oktatást a sérült gyermek igényeinek mértékére és formájára  alakítja, speciális, főképpen redukciós és kompenzációs módszerekkel. Fizikai és pszichés gátoltságok területeit érinti fő formái szerint különleges nevelésre, gyógyító nevelésre és serkentő nevelésre tagolódik.

SZABÓ A. (1967) így határozza meg a gyógypedagógiát: „a gyógypedagógia (gyógyítónevelés-tudomány) a tudományoknak az az ága, amely a gyógypedagógiai tevékenység tényeit, törvényszerűségeit kutatja, rendszerbe foglalja. A gyógyító neveléstudomány önálló, speciális pedagógiai tudományág, amely egységes a gyógyító nevelést igénylő abnormálisok minden esetben sérült, a normálisoktól eltérő személyi-ségére irányuló korrekciós tevékenység tekintetében. Egyben magas fokon differenciált a különböző típusú abnormálisoknak megfelelően  kialakult gyógyító nevelői tevékenység következtében.”

A ’60-as években szakmai véleménykülönbség alakult ki hazánkban, amelyek a gyógypedagógiai lélektant is érintik. A nézeteltérés fókuszában a gyógypedagógia „egysége”, „önállósága”, és „gyógyító jellege” állt. A „külön pedagógiai szemlélet”  képviselői nem követték a hagyományos  magyar koncepciót. A gyógypedagógia és a gyógyító nevelés elnevezés helyett a külön pedagógia (különös pedagógia, speciális pedagógia) kifejezést kívánták használni, mivel a gyógypedagógiai tevékenység gyógyító funkcióját és hatékonyságát nem ismerték el. Nem támogatták az egységes felfogást a gyógypedagógiai tevékenységben, sem a tudomány művelésében. A gyógypedagógia egységességét a régi szakirodalom, a gyógypedagógiai nevelés gyakorlati tényezői,   a tudományos kutatások eredményei és a nemzetközi tapasztalatok alapján vitatják. Minderre hivatkozva a gyógypedagógiai tanárok képzésében az egyre inkább egyirányú szakosodást kívánták bevezetni.

A „gyógypedagógiai szemlélet” hívei viszont a hagyományos magyar felfogás (RANSCHBURG, TÓTH Z., VÉRTES, BÁRCZI) alapján álltak hozzá, és ugyancsak tudományos eredményekre és külföldi szakirodalomra hivatkoztak. Vezető képviselőik a gyógypedagógia egész területe fölötti átlátást kívánnak meg azoktól, akik  fogyatékosokkal, a fogyatékosok bármelyik csoportjával, foglalkoznak. Egy lépés előnnyel indultak, mint a külön pedagógia képviselői. Azt a tényt tekintették elsődlegesnek, (és ebben látták a gyógypedagógia sajátosságát), hogy vannak olyan gyermekek (fiatalok és felnőttek), akik fogyatékosságuk következtében nem képesek az épekhez hasonlóan beilleszkedni a családi, iskolai és társadalmi közösségbe. Szerintük erre a tényre kell a gyógypedagógiai tanárok képzésében ügyelni, ennek ismeretében kell a gyógypedagógusoknak nevelő-oktató tevékenységüket végezni, és ehhez kell szabni a tudományos és gyakorlati munkát egyaránt.

A gyógypedagógiai szemlélet követői szerint a gyógyító nevelés természetesen nem orvosi értelemben gyógyít, hanem a sérült személyiség korrekciós (orthopedagógiai) fejlesztésével. Az elsődleges sérülés okozta további károsodásokat enyhíti, esetleg megakadályozza, megszünteti, a kompenzálást, rehabilitálást támogatja. Elősegíti, nevelői aktivitásával eléri, hogy a sérült személyiségnek esélye legyen a társadalomba illeszkedni, annak kiegyensúlyozott életet élő tagja lehessen.

Ehhez a gyógypedagógiai szemlélet hívei szintén alapvetően fontosnak tartották, hogy a főiskolai képzés az iskolai nevelő és oktató munkára minél jobban, alaposabban készítse fel a hallgatókat. Ezt a hallgatók tág látókörének biztosításával igyekeztek megvalósítani.

A fentiekből kiderül, hogy a gyógypedagógiai pszichológia egyik forrástudománya, a gyógypedagógia, noha a neveléstudományok körébe tartozik, mégis autonóm: bármelyik oldaláról fogalmazzuk meg, sajátos funkciója, különleges a módszere, kialakult speciális elméleti rendszere és gyakorlata van. A gyógypedagógiai pszichológia másik   forrástudománya a pszichológia egyértelműen és kétségtelenül önálló tudományág.

Általános gyógypedagógiai pszichológiai diszciplinák:

Speciális szakpszichológiák:

A sérült állapot vizsgálatának két nagy területe:

A gyógypedagógiai pszichológia CÉLJA:

Két nagy területe van:

Tudományelméleti ága:

  1. Gyógypedagógiai fejlődéslélektan:

elve: kórosból → általánosba következtetés

kutatási témái:

  1. Fogyatékosok ált. pszichológiája:
  1. Gyógypedagógiai pszichodiagnosztika:
  1. Gyógypedagógiai nevelés-és oktatáslélektan:
  1. Gyógypedagógiai munkalélektan:
  1. Gyógypedagógiai szociálpszichológia:
  1. A GYÓGYPEDAGÓGIAI PSZICHOLÓGIA FOGALMA, TÁRGYA, RÉSZTERÜLETEI

Általános gyógypedagógiai pszichológiai diszciplinák:

Speciális szakpszichológiák:

A sérült állapot vizsgálatának két nagy területe van:

A gyógypedagógiai pszichológia CÉLJA:

Két nagy területe van:

Tudományelméleti ága:

  1. Gyógypedagógiai fejlődéslélektan:

elve: kórosból → általánosba következtetés

kutatási témái:

  1. Fogyatékosok ált. pszichológiája:
  1. Gyógypedagógiai pszichodiagnosztika:

↓ ↓

b.mely populációnál egy-egy fogyatékossági területre

alkalmazható adaptált tesztek

– anamnézis – IQ-tesztek

– megfigyelés   – Snejders Omen – teszt

– körny.tanulmány – Frostig-teszt

  1. Gyógyp.ai nevelés-és oktatáslélektan:
  1. Gyógyp. ai munkalélektan:
  1. Gyógyp.ai szociálpszichológia:

↓   ↓

– előítéletek leküzdése – gátló körülmények feltárása, mely gátolja a

– társadalmi magatartás  beilleszkedést

„+” átformálása – akadályozott helyzet és másság megértése

– társadalmi attitűdök a

fogyatékossággal

szemben

  1. A GYÓGYPEDAGÓGIAI PSZICHOLÓGIA HAGYOMÁNYOS ÉS KORSZERŰ SZEMLÉLETŰ KÉRDÉSEI

Gyógyp. ai pszichológia kezdetei:

Gyógyped.ai pszichológia hagyományos értelmezése:

A II. világháború utáni helyzet:

Fő tendenciák a szemléletváltozásban:

alapján minősül v.ki fogyatékosnak

  1. A BÖRTÖNSZERŰ FRUSZTRÁCIÓS HELYZET – AZ INADAPTÁCIÓS SZEMÉLYISÉG DINAMIKÁJA

A fogyatékosok csökkentértékűségi érzése:

– ez Maslow szükséglet-hierarchiájának elmélete alapján érthető meg

– a fogyatékosok nehezen tudnak eljutni az önmegvalósításhoz – MERT:

– a fogyatékosság akadályozza a – lelki élet érvényesülésének vágyát

→ ebből az erős hátrányból kifolyólag → kompenzációra törekszik

– a kompenzációs folyamatból adódik a csökkentértékűségi érzés

A börtönszerű frusztrációs helyzet kialakulása:

– Lewin mezőelmélete alapján érthető meg

– minden történés – csak a személy és környezete egységében vizsgálható

Norm. alaphelyzet: személy és környezete kölcsönhatásban vannak egymással

SZEMÉLY ↔ KÖRNYEZET

Frusztrációs helyzet:

  1. SZEMÉLY + CÉLTÁRGY

  motiváció

  feszültség

  1. SZEMÉLY  + CÉLTÁRGY

FRUSZTRÁCIÓ alakul ki a személyben

Frusztráció – fogyatékosság esetén:

STRUKTÚRÁLIS és DINAMIKAI különbségek észlelhetők ebben a helyzetben

↓   ↓

az akadály a sem a céltárgy, sem a környezet sok más ténye sem érhető el

személyt veszi körül

SZEMÉLY             + CÉLTÁRGY

ez a „börtönszerű

frusztrációs helyzet”

A „börtönszerű frusztrációs helyzet” következményei:

A „börtönszerű frusztrációs helyzet” viselkedéses következményei:

  1. A SÉRÜLT ANYA-GYERMEK KAPCSOLAT – ELHÁRÍTÓ MECHANIZMUSOK

Anya-gyermek kapcsolat:

probléma esetén megváltoznak a viselkedésárnyalatok

  1. anyai beszéd hangszíne → melyet jól érzékel a gyermek

Anya-gyermek kapcsolat fogyatékos gyermeknél:

Megzavart anyai viselkedés konfliktushelyzete:

  1.                              3.

ANYA     GYERMEK

  1. 4.
  1. / szeretnie kell a gyermekét, ez saját elvárás az anyától, mert így szocializálódott
  2. / szeretnie kell a gyermekét, ez a közösségi norma, a közösség elvárása
  3. / nem tudja szeretni gyermekét, mert nem ilyenre vágyott
  4. / nem tudja szeretni gyermekét, mert a társadalom sem fogadja be megfelelő módon

A helyzetnek 3 megoldási módja van:

Elhárító mechanizmusok:

Ezen elhárító mechanizmusok létrejöhetnek:

Sérült gyermeket nevelő családban az apa és testvérek helyzete:

A szülők házassága:

Dr. Hídvégi Márta vizsgálata 2002-ben:

  1. A STIGMA PSZICHODINAMIKÁJA

közvetlen

STIGMA „ÉN-KÉP”  – a stigma közvetett és

hatás                     közvetlen hatással van

az „én-kép”-re

közvetett – a megbélyegzett személy

hatás   „én-kép”-e átalakul

megváltozott                                                                 – kisebbségi érzése lesz

társadalmi magatartás

A stigmatizációra vonatkozó elméletek:

  1. biológiai –etológiai elméletek
  1. Goffmann – stigma elmélete
  1. Dinamikus elméletek csoportja:
  1. szociális hátrányoktól való félelem
  1. magyarázó elv

Én-kép változása a stigma hatására:

Sérült identitás legyőzésének stratégiái:

  1. stigma eltüntetésének kísérlete:
  1. sérült képességek fejlesztése:
  1. épen maradt funkciók területén végzett kompenzáció:
  1. valósággal való szakítás:
  1. másodlagos haszon a stigmából:
  1. stigma átértelmezése:
  1. agresszív kapcsolatteremtés:
  1. előre védekező visszahúzódás:
  1. A FIZIKAI SÉRÜLÉS HATÁSA A GYERMEK SZOCIALIZÁCIÓJÁRA

A gyermek eleve adott szociális kapcsolatai:

Fizikai sérülés esetén:

Önkéntesen felvett szociális kapcsolatok:

↓  ↓

kapcsolatteremtő asszociációs

hatás                     hatás

kommunikáció  társítjuk a jegyeket: szépség – jóság

zavara            csúnya-gonosz

verbális, nonverbális

→ ez azt jelentené, hogy a fogyatékosság jellembeli hibával is társul?

Kép-preferencia teszt:

Felnőttek kérdőíves vizsgálata:

Akadályozottak kapcsolatkezdése:

DAVIS – kapcsolatalakulásának szakaszai:

/ ép személy kapcsolatalakulása fogyatékos személlyel /

Serdülőknél:

  1. A SÉRÜLT GYERMEK SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉSÉNEK PSZICHODINAMIKAI FELTÉTELEI

Épek – személyiségkomponensének alakulása:

kedvező megfelelő

INGER    semleges információ JÓ KOGNITÍV FEJLŐDÉS

kedvezőtlen felvétele szenzomotoros és

intellektuális kompetencia

érzés

/ kompetencia = hatékonyság, tudja uralni környezetét /

Fogyatékos személyek – személyiségkomponensének alakulása:

Kedvező torz v. hiányos ELÉGTELEN v.

INGER    semleges   információ MEGVÁLTOZOTT

kedvezőtlen felvétele   KOGNITÍV FEJLŐDÉS

szenzomotoros és

intellektuális inkompetencia

– érzi és tudja magáról h.

nem elég hatékony

Épek – teljesítmény-motivációs személyiségkomponense:

PROBLÉMA a problémahelyzet sikerrel

FELADAT  zárul, sikeres a feladat-

IGÉNYSZINT

megoldás      -folyamatos sikerek

hatására feljebb rakja a

mércét

kompetencia-érzés = „hatékony, ügyes vagyok” érzés

Sérült gyermek- teljesítmény-motivációs személyiségkomponense:

PROBLÉMA sikertelen a probléma-  IGÉNYSZINT

FELADAT illetve feladatmegoldás

kudarcélmény – inkompetencia érzés

– kevésbé hatékony a

gyermek

Épek kompenzáló szociális személyiségkomponense:

elfogadó → biztonságérzés → – kiegyensúlyozott

érzelmek

„OKÉ”-ÉRZÉS – autonómia

– függetlenség

helyeslő → jó lelkiismeret → – erkölcsi harmónia

– szociocentrizmus

KÖRNYEZETI / kp.-ban a szociális közeg /

ATTITŰD

viszonyulás

elismerő → értéktudat → – pozitív önértékelés

kitüntető → előnyös → adekvát szerepvállalás

megkülönböztetettség

érzése

Fogyatékos gyermek kompenzáló szociális személyiségkomponense:

szorongáselutasító  → biztonságvesztés → érzelmi függőség

„NON- OKÉ”

ÉRZÉS

elítélő → rossz lelkiismeret → egocentrizmus

KÖRNYEZETI ATTITŰD

lekicsinylő → csökkentértékűségi → kompenzáció

érzés stigmatizáló → hátrányos → kompenzációs

megkülönböztetettség beolvadási vágy

érzése

– nem akar stigmatizált

lenni

  1. EMBERKÉP VÁLTOZÁSA A GYÓGYPEDAGÓGIAI PSZICHOLÓGIÁBAN
  1. EMBERKÉP:

Biológiailag sérült személy → pszichológiai sérülés → a sérült ember MÁS, ELTÉRŐ, mint az ép ember

  1. EMBERKÉP:

pszichológiai sérülés → ép és sérült biológiai állapotú ember

Ép személy – egyaránt lehet pszichológiailag sérült

  1. EMBERKÉP:

Sérült személy ép pszichológiai állapot – sérült biológiai állapotú ember is lehet ép pszichológiai állapotú Ép személy sérült pszichológiai állapot

Szociális mediáció, közvetítés útján – a szociális közeg hozza létre a pszichológiai sérülést, pszichés betegséget.

(SCHNEERSON, 1923; TÓTH Z., 1933; VÉRTES, 1940; DJACSKOV, 1947). DE-BESSE (1953)

Illyés Gyuláné, Illyés Sándor, Jankovich Lajosné, Lányi Miklósné
GYÓGYPEDAGÓGIAI PSZICHOLÓGIA Szerkesztette ILLYÉS GYULÁNÉ, Második kiadás AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 1971

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,
×