Beszélj a szüleiddel a gyerekkori sérelmeidről

Gyermekkorunk életeseményei visszahatnak felnőtt létünkre is. Nem mindenki van ezzel tisztában, ezért sem szokták családon belül kibeszélni ezt az érintettek. Érdemes vajon felhánytorgatni a múltat?

Miért érdemes ezt megtenni? Valóban a szülőkre vagy egy pszichológusra van hozzá szükség? Ki tegye és ki ne? Mikor nélkülözhető a szülő és mikor nem? Hogy történik a családterápia? Mit kell elkerülni ilyen esetekben? Van olyan helyzet, amikor nem lehet bevonni a szülőt? Mire kell vigyázni? Miért kell rendezni a szülői kapcsolatot? Miként álljunk hozzá a múltunkhoz? Alapvetően miben tud segíteni egy ilyen beszélgetés?

Miként jelenik meg a felnőtt életben a gyerekkori sérelem? Milyen hátrányokat okozhat? Van-e előnye az ilyen hátrányoknak? Ki lehet-e küszöbölni ezeket, ha igen, miként? Miért érdemes bevonni szakembert? Miben tud hozzátenni a mediálás egy ilyen konfliktushoz? Mi a legfontosabb ilyenkor és miként kell ezt kivitelezni? Hogy áll egy ilyen helyzethez a szakember, miként tekint erre a problémára?

Mit kell tudni ahhoz, hogy egy ilyen akcióba belevágjon a sértett csemete? Mi van, ha a szülő nem nyitott egy ilyen beszélgetésre? Miként vág ide az önismeret? Mi köze az önismeretnek egy ilyen helyzethez? Szülő nélkül rendezhető egy ilyen sérelem? Mi helyettesíti a szülőt, ha nincs ott? Milyen módszerek léteznek arra, hogy helyrerakjuk a szülővel szemben érzett sérelmeket? Pótolhatók a gyerekkorban elszenvedett hiányok? Felnőttként milyen módot válasszunk erre? Mi történik ilyenkor a hierarchiával? Szükség van empátiára? A családterápia pont arra épül, hogy kiegyenlíti a viszonyokat és megoldási lehetőségeket kínál. Mivel lehet feloldani a hétköznapi feszültségeket?

Címkék: , , , , , , , , ,
×